2010. november 11., csütörtök

Az első fogadó óra

Megvolt az első fogadóóra.
Sok mindenről szerettem volna beszélni a tanító nénikkel, aztán végül hagytam, hogy ők beszéljenek. Sosem hittem volna, hogy ilyen nagyon jó érzés, amikor az ember pozitív visszajelzéseket hall. A gyermekéről, és az eddig befektetett (7 év) kemény munkájáról. Nagyon jó volt hallani hogy nemcsak jól számol, olvas, hanem "rendkívül tájékozott" és "lehet rá számítani egy új ismeret, téma felvetésekor".
Végre egy kis visszaigazolás, hogy igen is nem volt hiábavaló a sok beszélgetés, könyvtárba járás, a rengeteg együttöltött idő, olvasás, tanulás...

Nagyon jó érzés. Büszke vagyok a lányomra.
Csodálatos teremtés. Áldás, hogy van Nekem!   :)))

2010. október 27., szerda

Nem tűntem el, avagy elkezdődött az iskola

Elsős lett az én nagy lányom. Ez neki is nagy megpróbáltatás. De bizony álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire kimerít engem is. Persze tudom, nem kell annyit aggódni. No de az egyszem gyermekem, még jó hogy azt szeretném, hogy minden rendben menjen, hogy boldog legyen, hogy nevessen...
Ez nem is volt ám olyan egyszerű. Láttam hogy nagyon elfáradt. Igyekeztem tartani magam, de a szeptember belőlem is kivette a tartalékokat. A szülői értekezletek, a szakkörök, azok szülői értekezletei....
Reggel számolom a tartozék csomagokat, úszás, grafika, tánc, uzsonna, iskolatáska, meg még az enyém...
Még jó hogy csak egy gyerkőc, mi lenne ha hármas ikreim lennének, húúúú... Minden tiszteletem az ikres anyukáké, meg a nagycsaládosoké. Persze ha egyedül vagy mindenre, akkor se könnyű...

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én minél inkább szeretnék jó anyuka lenni, annál inkább kételkedem magamban. Vajon sikerül e? Mindent rendben tartani, kézben tartani a dolgokat, időt hagyni játékra is a feladatok mellett. Néha azt érzem, hogy olyan feszült, és túlszabályozott, hogy amikor hazajön olyan mint egy kis őrült kobold. Aztán telik az idő és mire lefekszünk, általában megnyugszik. De ez vajon normális?
És normális, hogy szünetben ki sem jönnek a teremből? És amit reggel csomagolok, este hazahozza az ott kapott tízóraijával és uzsonnájával együtt? Eszik egyáltalán valamit az a csemete? Van hogy reggel negyed nyolckor elmegyünk, és este 6-kor érünk haza. És ebből leginkább a 4-fél 6-ig tartó modern tánc edzést élvezi a legjobban. Már 7 évesen megkezdődik a rabszolganizálás. Még egy felnőttnek is sok.
Azt gondolom sokkal több játék kellene...
Bárcsak meg tudnám szervezni/fizetni a Waldorf iskolát.

Bár csak többet foglalkozhatnának a szülők aktívan a gyerekeikkel.
Úgy érzem ki vagyok zárva. Fogalmam sincs mi történik az iskolában a gyermekemmel.
Pedig az én manóm még beszélget is velem, néha be nem áll a szája...

Csak remélni tudom, hogy minden rendben lesz. Hogy meg tudja védeni magát, hogy tudja az érdekeit érvényesíteni, hogy nem nyomorgatják agyon a kis szárnyaló lelkét a beinduló fogaskerekek...

2010. szeptember 7., kedd

Nehéz a rendszeresség

Van még mit fejlődnöm a rendszeresség terén. A blogolásban is. ;)
Vagy csak nálunk mindig történik valami, mint a nyolcvanas évek reklámjában.
Néha úgy szeretnék unatkozni.

Azt hiszem nem fog menni.... túl sok minden érdekel.

Varrtam ám a nyáron, sokmindent. Jó részét el is ajándékoztam, de azért majd feltöltöm ide is a meglevő képeket... Csak, hogy láthassanak engem is a Varrószakkörösök, s más kreatív rokonlelkek kiket én is olvasok, s kiket még nem is fedeztem fel.

Izgalmas dolog ez a bloggolás.
Bár csak több időm lenne....

Iskolakezdés....
Azt hiszem nem kell részleteznem.
Elsős lett a kicsi lányom!!!!
Az első nap az iskolában. ....
Azt hittem bele pusztolok.
szerintem én rosszabbul viseltem, mint Ő.
De sajna neki sem nyerte el a dolog a tetszését.
Annyira, hogy hétvégére begyulladt a füle és be is lázasodott.....
Na tessék...

Azért nagyokat beszélgetünk, hátha sikerül mégis zöld ágra vergődni iskola ügyben.
Rendelt egy bálnát, én pedig gyártottam hozzá a történetet.
De ez legyen a következő történet.

Talán ha sikerül jól kitalálnom a bálnát, felrakom megvarrható projektnek, hátha ezzel hozzájárulok én is a kreatívkodni vágyok eligazításához....

2010. augusztus 11., szerda

Az alkotás öröme

Mostanában a foltvarrás a régi-új szerelem.
Eddig is érdekelt, sőt még tanfolyamon is voltam, csak valahogy idő nem volt rá.
Annyi minden történik nap mint nap, s az idő elrepül.
De szeretném a jövőben rendszeresebben űzni, pláne, hogy kapok pozitív visszajelzéseket:)

2010. július 15., csütörtök

Foltvarrás - A nyár sikere

A nyár legnagyobb munkája volt. Legjobb barátaim első csemetéjének, Majának készült, nagy gondossággal sok-sok szeretettel. Remélem nagy öröme lesz hozzá, és még nagykorában is használni fogja.
Ami engem illet, én sikerélményként éltem meg, még sosem készítettem ilyen nagy foltvarrásos munkát.
Posted by Picasa

2010. június 22., kedd

éjszakai bagoly

Úgy tűnik a körülmények is erősítik, hogy új életet kezdjek.
Minden a változásra ösztönöz, kényszerít.
Minden változás nehéz, és fájdalommal jár. Ezt már megtanultam.
S bár tudom, hogy többnyire valami jót hoz, mindig nagyon félek is.

Nem akarom feladni az álmaimat. Már eddig is annyi mindenről lemondtam.
De ha minden álmomról lemondanék, mi lennék hát?!
Élő halott, vagy egy robot gépezet, aki örömtelenül elvégzi a hétköznapok feladatait?
Nem. Nem adom fel az álmaimat, nem adom fel a vágyaimat.
Igenis hinnem kell az eszméimben. A saját világom létezésében.

Az alkotás átsegít a magányon.
Eltereli a figyelmemet a negatív gondolataimról, sőt az alkotások örömmel töltik el lelkem.
Jó érzés, hogy szebbnél szebb tárgyak kerülnek ki a kezem alól, amivel nemcsak magamnak,de másoknak is örömet szerezhetek.

Később bemutatom, miket csináltam mostanában.

2010. június 13., vasárnap

Első írásom

Bevallom izgulok.
Talán hülyén hangzik ebben a technikai világban, de még csak most próbálgatom szárnyaim a bloggolásban.
Az oldal tervezése is gondot okoz. Szerettem volna személyesebbre tervezni, saját hátteret kitalálni, stb... De nem tudtam kitalálni, hogyan lehet. Mostanában a nagy szerelem a foltvarrás ismét intenzívebben van jelen az egyéb kreatív tevékenység mellett, ezért gondoltam megjelenítem ezt, de nem találtam meg a módját.

Ha esetleg valaki erre jár, és tud segíteni a szerkesztésben, dizájnolásban, szívesen veszem. :)

Igyekszem új életet kezdeni.
Belefeledkeztem a hétköznapokba, a gyereknevelésbe, az anyagi túlélésbe... Valahol közben azt hiszem kezdtem elfeledni magam, illetve hogy magamra is gondoljak, többet törődjek magammal.

Szeretnék újra sportosabb lenni, kreatív dolgokkal, alkotással is foglalkozni.
Azt hiszem fontos, hogy ne a pénztelenség határozza meg a mindennapunkat, mert abba hamar bele lehet fásulni, tán még bele is őrülni.

Hiszek olyasmiben, amiben már kevesen, klasszikus emberi értékekben, és az emberekben is.
Hiszek a nem kézzelfoghatókban is, a megérzésekben, ezoteriában, stb...

Röviden legyen ennyi az első bejegyzés, aztán majd még kifejtem.... gondolom.